Kalocsai

A kalocsai hímzés sajátos mintakincset tudhat magáénak. Eltér a régi stílusú és parasztstílusú hímzésektől. A hímzés minta- és színvilága szinte azonos a pingáláséval (falfestéssel). A díszítőelemek száma szinte kimeríthetetlen. Sokféle megformálásban jelenik meg a liliom, pillevirág, tulipán, szegfű, gyöngyvirág, harangvirág, nefelejcs, árvácska, orgona, margaréta, később a rózsa és a rózsabimbó.

A növényi motívumok között szerepelnek a szőlőfürt, a búzakalász, és a paprika. A színeknek ugyancsak fontos szerepe van abban, hogy az összhatás tökéletes legyen.

A kézi hímzés színei lehetnek a tiszta fehér, a színes - igazi színkavalkád, mégis harmonikus - , tulipiros, lángszín, borszín, libazöld, irigysárga, fecskenyakvörös, vadgalambkék, gálickék, bársonykék stb. - a régi megnevezések, a szomorúpamukos lila - kék - kevés sárga - zöld színek. Valamikor a viseleti hímzéseken a kék-lila-zöld színek csoportosítása a bánatot jelentette. Ezeken a darabokon a piros semmilyen árnyalata nem fordulhatott elő.

A motívumok elrendezése is sokféle lehet, koszorús, csíkokban futós, ritmikusan ismétlődő minták sorozata, csokros-bokorba kötött, vagy dobált egy-egy szál virág, vagy csokor, de ritmikusan elhelyezkedve.

A hagyományos lyukhímzés és az egyszerű laposhímzés mellett csipkeszerűen áttört, madeirás és riseliős hímzéseket is készítenek.

Teríytőkön és a népviseleti ruhákon (mellény, pruszlik, ing, blúz, kötény, főkötő) is alkalmazzák a mintákat.

Igazán különleges ez a hagyományos, magyar kézimunka. Az eredeti kalocsai mintákat, mint jellegzetes magyar kézimunkát ismerik világszerte.